Egy nő visszatért a túlvilágról – meséli, milyen volt odalent
Képzeld el: a tested feladja, a szív leáll, az orvosok megállapítják, hogy halott vagy… de te közben teljesen tiszta tudattal figyeled, mi történik körülötted. Ez nem egy hollywoodi sci-fi, hanem Brianna Lafferty igaz története. A 33 éves amerikai nő myoclonus-dystoniában szenved – a ritka neurológiai állapot rángatózó izomösszehúzódásokkal jár –, és egy napon a teste egyszerűen feladta. A szíve megállt, őt klinikai halottnak nyilvánították, és nyolc percen át egy másik világban járt.
„Képzeld el, hogy kilépsz a testedből – nézed magad felülről, lebegsz a plafon felé, majd hirtelen egy olyan helyre kerülsz, ahol az idő nem létezik. Nincs múlt, nincs jövő, csak végtelen béke, tisztaság és csend. Mozdulatlan vagy, de életed eddigi legvalódibb verziója vagy” – meséli Brianna, aki azt állítja, hogy teste fölött lebegve érkezett ebbe a helyre, amit azóta sem tud teljesen megszokni. „Nem láttam az önmagam, amelyet emberi testemként ismertem, mégis tudatosabb voltam, mint bármikor korábban. Nem volt fájdalom, csak teljes nyugalom.”
Ez a megfogalmazás könnyedén beférne egy misztikus regény első néhány sorába, mégis olyan valóságosnak hangzik, hogy szinte borzongunk a hallatán. Sőt, Brianna azt állítja, hogy a gondolataink itt valóra válnak: a túlvilágon a valóságot mi magunk alkotjuk. Még a negatív gondolatokat is képesek vagyunk pozitívvá átalakítani és azokat manifesztálni. És igen, találkozott valakikkel – vagy valami mással –, akiket ismerősnek érzett. „Találkoztam más lelkekkel, nem tudom, emberek voltak-e, de ismerősnek tűntek.”
Ahogy visszatért a testébe, azt érezte, mintha hónapokat töltött volna távol. A visszatérés után a gyógyulás sem volt egyszerű: újra meg kellett tanulnia járni, beszélni, egy kísérleti agyműtét várta az agyalapi mirigy sérülése miatt. Ennek ellenére úgy fogalmaz: hálás, hogy megtörtént vele az élmény. Úgy látja, a halál csak illúzió – a lélek sosem hal meg, csak átalakul.
Brianna egy felsőbb intelligenciát is érzékelt a túlvilágon, amely szeretettel vezeti az embereket. „Ott, ahol voltam, nincs idő – minden egyszerre történik, mégis tökéletes harmónia uralkodik. Megtapasztaltam mindennek a kezdetét, és rájöttem, hogy a világegyetem számokból áll.”
A sztori a világot járja. A tudomány jelenleg úgy véli, hogy mindez inkább neurológiai jelenség – hallucináció vagy védekező mechanizmus az agy halál közeli működésében. De Brianna szerint nincs véletlen. A halál nem a vég. És ha létezik egy tengerpart a túlvilágon, ahol az idő nem létezik, és minden gondolat tért hódít, akkor… ki ne szeretne lelkileg odautazni egyszer?
Kiemelt kép: Feepik